Hogyan tudunk „jó szülők” lenni?
Egy bizonytal kiszámíthatatlan világban egyre nagyobb a szülőkre háruló teher.
Elbizonytalanodnak magukban is.
Hová tűnt a szülői öntudat, amelyben valaha el tudták dönteni, hogy mi a jó, vagy a hasznos a gyereknek?
Egyre több szakember próbál figyelmezetni bennünket, hogy rossz úton vagyunk.
Hétköznapjainkban nem csak a felnőttek, de a gyermekek életében is egyre több feszültségforrás van jelen.
A „semmire nincs idő” rohanása, a „hagyjál békén” elutasítása, a „ha nem tanulsz jobban, nem leszel jó semmire” kényszere állandó kísérővé vált a felnövekvő nemzedék életében.
Iskolás korban a közösségből való kitűnés vágya vagy a közösségbe való beilleszkedés nehézségei okoznak komoly problémákat. Az elfojtott érzelmek, gondolatok romboló hatása szintén jelentős.
A szeretetéhség kielégítetlensége, amely azért alakul ki, mert a szülőknek nincs ideje vagy türelme foglalkozni a gyermek belső lelki igényeivel, és/vagy az elfogadás hiánya, mert „túl mozgékony, túl hangos, túl hisztis vagy” mind-mind nyugtalanná, feszültté teszi gyermekeinket.
A folyamatos belső feszültség, tartósan ideges állapot bizonytalanná, nyugtalanná, zaklatottá tesz. ű
Idővel komoly fizikai tünetek és betegségek forrása lehet (gyomorfájdalom, állandó székrekedés, szabálytalan szívritmus, magas vérnyomás, cukorbetegség), és gyengíti az immunrendszer működését.
A szorongás megnyilvánulhat alvásproblémákban is. A gyermek egyáltalán nem, vagy nehezen alszik el, többször fölébred, rémálmai vannak, csikorgatja a fogát, hosszas alvás ellenére sem látszik kipihentnek.
Gyakran tapasztalhatjuk azt is, hogy gyermekünk pimasszá, ingerültté válik a legegyszerűbb kérésünkkel szemben is, pedig mindössze arról van szó, hogy a másnapi matek felelet miatt izgul.
A stressz feloldására ekkor a másik érzelmi reakciót, az agressziót választja. Az agresszív gyermekek robbanékonyabbak, impulzívabbak, viselkedésük éretlenebb. Az érzelmeiket nem képesek a koruknak megfelelő módon kifejezni.